Ma mosogatás közben rám köszöntött a jázmin illat. Már napok óta vártam, hiszen kis cserépben ott állt az asztalon a szinte szemmel láthatóan növekvő hagymás növényke, - de ma délelőtt valahogy elfeledkeztem róla. Kellemes meglepetés volt szimatolni és követni az illatot - hmm mi ez? En-nek is megmutattam. Azt nem tudom, mennyire tudatosult benne hogy a virágnak illata van, minden esetre nyújtogatta a nyelvét - az ízére biztosan kíváncsi volt :)
A kacsacombok már a fagyóban várják a vasárnapot, hogy a Szenteste egyik főszereplőivé válhassanak.
A holnap a zarándoklat napja lesz és a mézeskalács sütéséé, legalább is remélem.... Ember tervez, Isten végez - és egy jó adag humorérzékkel könnyűvé válik minden. Úgy legyen!