Életképeink nem mindig tiszták. Vannak homályos és sötét
időszakok, amikor a lakásban, a családban, a baráti környezetben káosz van - és érzem,
összepréselnek az elmulasztott tennivalók, a bepótolhatatlan találkozások és a
ki nem mondott érzések.
S mikor már végképp felélem minden erőmet, szabályos
időközönként olyan tökéletesség vesz körül, hogy elfelejtem a káoszt, a
fáradtságot, a mulasztásokat és csak gyönyörködöm a pillanatban. Olyan ez, mint
a szívdobbanás – megmozgat, pulzál, életet ad.
A káosz én vagyok, gyermekeim
pedig a szívdobbanásaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése