A párás reggel ragacsos szürkével vonta be a kertet, a bokrokat. A házon látszott, hogy nemrég épült, de már megkopott az újdonsága: a cserép kicsit mohás, az ablak festése napszítta. Kiskamasz lány enged be, próbálja visszatartani a kutyát, ami a kölykökre jellemző lendülettel ugrabugrálva igyekszik megnyalni a kezemet. Helyesek együtt - a kis négy lábú önfeledten örül az újabb jövevénynek, a nagy két lábú zavarban van, alig hallom a hangját.

Elkéstem. A másik három lány (asszony) már fél órája sürög forog. A konyhában ketten igyekeznek úrrá lenni a káoszon és a fürdőszobából is hallom a csaptelep halk surrogását, valaki ott is takarít. Kabátok, cipők és táskák, könyvek, játékok, piszkos teríték lepi el a nappalit, étkezőt. Piszkos a föld, homok és sár nyomok, itt ott karácsonyfa tüskék is virítanak a földön, a morzsák, szétszórt játék-korongok, üveg golyók és kártya lapok között.

A bútorzat kedves, friss, fiatalosan otthonos. Nagy kanapék és egy fotel a nappaliban, könyvespolcok, saját készítésű víz vagy tempera festmények a falon, barátságos függönyök az ablakokon és egy szép ovális étkező asztal hat székkel. Nagyon tetszik minden. Ugyanakkor van valami zavaró, ami miatt az egész kicsit szomorú, fáradt és halvány. A rendetlenség és a piszok vékonyan befed mindent és szinte megszólít: fogj meg, törölgess meg és tegyél a helyemre!

Belevetem magam. Azzal kezdem amit a legjobban utálok itthon megcsinálni: az ablak mosással. Itt kétszer annyi a felület mint otthon, és ami odahaza egy napig tart, annak kétszeresét itt két óra alatt megcsinálom. Utána jön a nappali: a szőnyegek kirázása, a kanapé tilitologatása és pucolása, a sarokban lakó porcicák és gyurma, hajgumi, mérlegsúly összeszedése, eltüntetése, elrakása. Közben a többiek is sürögnek forognak, felfrissülnek a konyha bútorok, rend lesz a kredencekben, a könyvespolcokon, egy helyre kerülnek a papucsok, a cipők, a játékok és jöhet a seprű, a porszívó és felmosó vödör. Az ablakok nyitva vannak, a por fanyar izét felváltja a friss tavaszillat és délben még a nap is bekukucskál a házba, megnézi elég élénkek lettek e a színek és a formák.

A ház asszonya, három gyermek egyedülálló édesanyja valamikor este ér majd haza, mint minden szombaton. A munka, a tanulás minden idejét felemészti, és az a kicsi idő amikor itthon van, az a gyerekeké. A ház várhat, a rendetlenség várhat, a konyha, fürdő várhat - a gyerekeknek Ő kell. A tanfolyam pár hónap múlva véget ér és minden újra a régi lesz; lendületes, fiatalos, otthonos - és tiszta, rendezett. Anya újra vidám lesz, nem nyomasztja majd többé az el nem végzett házimunkák tömkelege.

Végzünk. Írunk pár sort a Kishercegből. Valami olyasmit hogy ami fontos az a szemnek láthatatlan. És tényleg: ami lényeges az gyermeki mosoly, a mögötte meghúzódó kölcsönös szeretet és ragaszkodás.

Puszilunk É!